Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csernobil

Történelme

Középkor, korai újkor

A település első írásos említése (Csornobil néven) 1193-ból származik, ahol a Rosztiszlavics hercegek vadászterületeként említik. 1362-től a Litván Nagyhercegséghez tartozott, majd 1569-ben a lublini unió része lett. A 16-17. században a város a először Filon Kmita (későbbi nevén Kmita Czarnobylski) birtokába került, majd hozományként a Sapieha család birtoka lett. 1703-tól a terület birtokosa a Chodkiewicz-család. A település 1793-ban lett az Orosz Birodalom része.

18-19. század

 A 17. századtól nagy számban askenázi zsidók települtek a városba. A 19. század közepén költözött a városba Menáchem Náhum Tverszkij rabbi a csernobili hászidizmus alapítója, az első csernobili cádik. Menáchem rebbe és követői a hászidizmus sajátos ágát hozták létre, mely neve a városra utal. A település a század második felére a zsidó gazdasági- és hitélet központjává vált. A forradalom idejére a város lakosságának túlnyomó többségét a zsidók alkották.

20. század

A polgárháború idején jelentős hadműveletek folytak a város környékén. Az 1919-es nagy pogrom után a zsidó lakosság nagy része Slomo Ben-Cion Csernobiler cádik vezetésével Kijevbe menekült. A csernobili hászidok közössége később az Egyesült Államokba távozott, ahol napjainkban is élő közösséget alkotnak. A lengyel birtokosok és a római katolikus lengyelek a polgárháború után elhagyták a várost. A lakosság nagy részének elvándorlásával a város jelentősége nem csökkent, a település hivatalosan 1941-ben kapta meg a városi rangot. A II. világháború alatt a német csapatok kétszer is megszállták a települést, először 1941. augusztus 25-től 1943. szeptember 28-ig; majd 1943. október 5-től 1943. november 17-ig. A megszállás alatt a város maradék zsidó lakosságát teljes egészében elpusztították. A város környékén, a Pripjaty-folyó környéki mocsarakban jelentős harckocsi-hadműveletek folytak. A háború után a lakosság száma lassan növekedett, 1971-ben érte el a 10000 főt. A város járási székhely lett, az elsősorban mező- és erdőgazdálkodásból élő Csernobili járás székhelye. A városban kórházat és folyami kikötőt létesítettek, valamint mezőgazdasági szakiskola is működött.

A Csernobili atomerőmű építkezéséhez kapcsolódóan komoly közműfejlesztések kezdődtek, elsősorban közutak, villamos távvezetékek és árvízvédelmi létesítmények épültek. A hetvenes évek közepétől Csernobil háttérbe szorult az erőmű alvóvárosaként felépített Pripjaty mögött. A járási központ továbbra is Csernobil maradt, de mint kis mezőváros nem tudott versenyezni a többszörös népességű "szocialista mintavárossal", ahol elsősorban politikai okból a közművek, illetve a városi intézmények és szolgáltatások minősége messze meghaladta a korabeli szovjet átlagot.

_____________________________________________________________________________________